Faouzia-val még az akkusztikus lemezének, a Stripped megjelenésének idején beszélgetett a Tonight Mag. És igaz, már nem igazán aktuális, mert közel 2 év telt el, de úgy gondoltam érdekességképpen elhozom nektek.

Tanultál valami újat a karantén alatt, ami lefoglalt?
Megtanultam a hangomat komponálni a karantén alatt! Általában egy zenei producer volt velem a szobában, így eddig nem volt lehetőségem ezt kifejleszteni, de beütött a karantén.

Azt látni, hogy ekkorát szóltál a felületeken, az igazán őrületes! Neked hogy sikerült ezt feldolgozni?
Az elmúlt év rengeteg őrült meglepetésekkel volt teli, de úgy érzem, ez még csak a kezdet! Annyi minden van még, amit akarok csinálni és még az első lemezemet sem adtam ki. Így alig várom, hogy több dalt adjak ki és még több ember csatlakozzon hozzám az utamon.

A debütáló akkusztikus EP-d, a Stripped, nemrég jelent meg. A lemezről melyik dalt volt a legizgalmasabb előadni akkusztikusan?
Szerintem a legjobban a ‘Tears of Gold’ eléneklése miatt voltam a leginkább izgatott. Szerintem a dalt egy teljesen más érzést és jelentést ad, amikor lassabb. Gyorsítva jobban érződik benne a harag és kicsit agresszívabban szól, de amikor akkusztikusan megszólal, sokkal sebezhetőbbnek érződik és a szívfájdalmat jobban kihallani.

Mi inspirál téged a legjobban, amikor a stúdióban írsz?
Az erős koncepciók, amiket vagy én éltem át vagy más. Amikor már tudom, hogy miről fogok írni, a dallam és a dalszöveg is gyorsabban megérkezik. A ‘Tears of Gold’-ot nagyon hamar meg tudtam írni, amint eszembe jutott a cím.