Sziasztok!

El sem tudom hinni, hogy végre ezeket a sorokat írhatom és több, mint 2 év után, hogy Faouzia rajongó lettem, végre nekem is lehetőségem volt megtapasztalni a koncertje és személye varázsát hétfőn Berlinben. A jegyeket még májusban vásároltam meg és mivel csak 200 fős volt a helyszín, ahol megrendezték a koncertet, hamar teltházas is lett. Berlinbe vasárnap indultam meg a férjemmel és a kutyusommal, akik velem tartottak a városba. Reggel indultunk és délutánra már ott is voltunk, több, mint 700 km után. Hétfőn este 8kor volt a koncert, a Privatclub nevű helyen, ahova körülbelül 16:45kor indultunk meg a belvárosból és körülbelül 1 óra volt metróval mire odaértünk. (Ugyanis kiderült, hogy egy cseh Bebe Rexha rajongó is ott lesz az eseményen, így úgy döntöttünk, hogy együtt megyünk oda.) 6 óra előtt már a sorban álltunk, ugyanis 7 órakor volt kapunyitás és a 24. voltam a sorban, ami egész jónak számít. Ott pár rajongóval beszélgettünk, természetesen mindenki beszélt angolul és egész jó kis társaság formálódott. Körülbelül fél7 körül egy ismerős arc jelent meg a sorban, ugyanis Kenza, Faouzia tesója jelent meg, aki egyben a fotósa és videósa is. Kis ‘közvéleménykutatást’ tartott, amit dokumentált is. Arra volt kíváncsi, hogy ki hol ismerte meg a zenéjét, melyik dalt várjuk a legjobban, hogy élőben halljuk. Pár perccel 7 óra után pedig megnyitották a kapukat és egyből a színpad elé próbáltuk verekedni magunkat, hogy a lehető legjobb helyen állhassunk.  A 4. sorban sikerült végül helyet kapnunk, ami egész jónak számított, hiszen ígyis pár méterre állt tőlem Faouzia. Ameddig vártam az előzenekart elmentem kis frissítőért, ugyanis iszonyat meleg volt a helyszínen, nem ment semmi ventillátor, valamint mivel csak a merch-nél két pólót árultak, mind a kettőből vásároltam is. Előzenekarként Charlotte Jane és gitárosa, Tom állt a színpadra, akik nagyon jó show-t adtak akkusztikus kereteken belül. Az énekesnő 8 előtt már kezdett és 7 dalt adott elő. Faouzia fél 9 után kicsivel állt színpadra és legelsőként a Puppet dala csendült fel, kis akkusztikus intróval. Megmondom őszintén, még sokkal jobban szólt élőben, mint felvételen, már ha ez egyáltalán lehetséges, Faouzia pedig gyönyörű volt, csak úgy ragyogott.

A berlini shownál már egy másik outfitben láthattuk, mint a korábbi 2 dátumon, de stílusban nagyon hasonló az előzőhöz. A ‘Puppet’ pörgős refrénjénél pedig mindenki ugrálásba kezdett, amire az énekesnő ösztönzött mindenkit és teljes libabőr volt ezt átélni, eszméletlen volt. A második dal a ‘This Mountain’ volt, majd ezt követte a Thick and Thin és a Born Without a Heart, ami előtt egy mini intró csendült fel, ami varázslatos volt. Majd kicsit felpörgette az eseményeket és a Citizens EP-ről a SoLie következett. Ezután jött a két feldolgozás, a Blue (Da Ba Dee) és a Desert Rose, ahol félig arabul énekelt.  Ezután a zongorához ült és elmesélte a ‘Bad Dreams’ dalának a történetét: amikor megírta a dalt a szülei véleményét kérte ki, akik erre kétkedve mondták, hogy jó lett. Nem hitték el, hogy ő írta a dalt, valószínűleg rá is kerestek a Google-n, de mivel nem találtak semmit, elhitték, hogy tényleg ő írta a dalt. Ezt követte a How It All Works Out dal, először a zongoránál, majd követte őt az élő zenekar is és kicsit felgyorsították a dalt. Ezt egy elég mély basszus követte, ugyanis felcsendült a My Heart’s Grave intrója, ami megmondom őszintén, iszonyú ütős volt, az egyik kedvenc részem az egész koncert alatt. A Hero élőben nagyot szólt, Faouzia összes dalát torka szakadtából énekelte a közönség, de ezt különösen, valamint belecsempészte a valaha volt egyik kedvenc dalát, a Paparazzi-t is. Ezt három lassú dal követte, az I Know, a Don’t Tell Me I’m Pretty és az Anybody Else. Mindhárom dal varázslatos volt, Faouzia eszméletlen élőben is, szívét-lelkét beleadta a koncertbe és hangját nem kímélve 100%-ot beleadott és a magas részeket is fenomenálisan kiénekelte. Majd a RIP, Love következett, amivel újra megmozgatta a közönséget és eszméletlenül jó hangulat kerekedett és mint mindig, Faouzia elképesztő volt. Ezután levonult a színpadról és a közönség a nevét kezdte kántálni. Pár perccel később újra megjelent és a ráadás dalait adta elő,  a Minefields-et és a Tears of Gold-ot. Összesen 17 dalt adott elő, de megmondom őszintén, nagyon gyorsan elrepült ez az idő, pedig belegondolva, nagyon sok dalnak számít ez. Mivel az előző koncertekből megtudtam, Faouzia a koncert után kiment a közönséghez autógramokat adni és közös képeket készíteni, nem mozdultam a helyszínről és kivártam. Körülbelül 30-40 perc után végre megjelent Ő. A közönség elkezdett sorba állni és egyesével mindenkinek lehetősége adódott az énekesnővel kis időt eltölteni, hacsak rövid kép/dedikálás erejéig. Amikor én következtem, meg kell mondanom, teljesen lefagytam, hirtelen még a nevemet sem tudtam.

Faouzia teljes testközelből még gyönyörűbb és a legkedvesebb ember, akivel valaha is találkoztam.  Nem éreztem magam sürgetve, mindenkire annyi időt szánt, amennyit akartak a rajongók. Nekem szerencsém volt dedikálást kérni, közös fotókat, közösen énekeltük a ‘Minefields’ dalát, ami az egyik legnagyobb álmom volt, mivel én is nagy zenerajongó vagyok és szeretek énekelni, ő pedig azt mondta, hogy olyan a hangom, mint egy angyalé, ami életem legnagyobb bókja. Megmutattam neki a Faouzia.Net-et is, amire azt válaszolta, hogy elképesztően néz ki és nagyon tehetséges vagyok, amivel ismét megkoronázta az estémet. Mivel a háttéren a férjemmel és a kutyusommal vagyunk, azt is látta. Valamint vittem neki osztrák csokit is (mivel jelenleg itt élek, magyart sajnos nem tudtam neki vinni), aminek nagyon örült. Körülbelül 3 vagy négyszer meg is ölelt, majd megköszöntem neki az idejét és mindent aztán helyet adtam a következőnek. Mindezt Kenza rögzítette és remélhetőleg valaha, valamikor lehetőségem lesz ezt viszontlátni, ugyanis sajnos videóm nincs róla, de a közös fotókat nagy becsben fogom őrizni amíg élek. A színpadról sikerült egy szuvenírt is begyűjteni, ugyanis kis tárgyakat dobált a közönség soraiba és az egyiket sikerült bezsebelnem, ami egy kis gumi teknős, iszonyú cuki. Mindent összevetve életem legnagyobb élménye volt a koncert, a találkozás és iszonyú hálásnak és szerencsésnek érzem magam, míg élek ezt sosem fogom elfelejteni és ha Európában fog még turnézni legközelebb, akkor mindenemmel azon leszek, hogy láthassam őt és újra megtapasztaljam ezt a csodát, ugyanis iszonyat nagy tehetség és élőben is valami eszméletlenül nagyot szólt, földbe gyökerezett lábbal hallgattam végig. Összesen 166 képet fotóztam nektek, amit fel is töltöttem és nem vettem fel nektek az egész koncertet, hiszen próbáltam leginkább jelen lenni és megélni a pillanatot, ezért csak mini videókat készítettem, de ezt linkelem is nektek. Hamarosan pedig hozom a párizsi és a londoni állomás összefoglalóját is.

• Intro/Puppet – 1. rész, 2. rész
• This Mountain – 1. rész , 2. rész
• Thick and Thin – 1. rész , 2. rész
• Born Without a Heart – 1. rész , 2. rész , 3. rész , 4. rész
• Solie – 1.rész , 2. rész
• Blue (Cover) – 1. rész , 2.rész
• Desert Rose (Cover)
• Bad Dreams – 1.rész , 2.rész , 3.rész
• How It All Works Out (Stripped) – 1.rész , 2.rész , 3.rész
• My Heart’s Grave – 1.rész , 2.rész
• Hero – 1.rész , 2.rész
• I Know
• Don’t Tell Me I’m Pretty
• Anybody Else
• RIP, Love – 1.rész , 2.rész
• Minefields
• Tears of Gold – 1.rész , 2.rész , 3.rész